Vissza a normális kerékvágásba..boldogsáág

Már nagyon vártam a hétfői napot, mivel az osztályom másik fele végre visszatér. Nagyon jó volt végre újra látni őket és hallgatni a történeteiket. Újra visszatért az élet az osztályunkba. Este tanulni próbáltam bioszt, valaki nagyon szépen el is magyarázta (amit köszönök), de rettentő nehéz volt a dolgozat. Az osztálytársaimnak is, akik született németek, nem még nekem, aki lényegében alig tanult még az életében biológiát, és azt is csak a 7. és a 8. osztályban..
Kedden, pedig mikor hazaértem és beléptem az ajtón Martina mondta, hogy van egy szuper híre a számomra. Rögtön tudtam, hogy az elveszettnek hitt csomagom megérkezett. El sem tudom mondani, hogy mennyire boldog voltam. Ennyiszer egyszerre egy embert még biztos nem öleltem meg :) Kivittük a konyhába, és elkezdtem kipakolni. A csomag megérkezése előtt mondtam a családomnak, hogy biztos lesz a csomagban egy pár édesség is. Na igen, egy pár, anyáék valami hihetetlen sok édességet küldtek (aminek persze örülök), és leszűrtük, hogy körülbelül egy hónapig nem kell édességet vásárolnunk.
A szerdai nap valami borzasztó volt, 8 óra, ilyenkor mindig rettentő fáradt vagyok, 2 matek, 2 töri, 2 német és 2 ének után. Beszélgettem Sophieval a töri óráról. Aztán mint kiderült, itt úgy van, hogy a 10. évfolyam szinte egész évben a 2. Világháborúról és az azt követő időszakról beszél. Ez nagyon furcsa, az évet rögtön a 2. Vh-val kezdeni...
Németből 1 hónap múlva készen kell lennie egy referatunknak, egy könyvet el kellett olvasnunk (amit én még olvasok) és minden csoport kapott egy-egy szereplőt és őt kell jellemezni, analizálni, elemezni....stb. És a plakátnak DIN-A1-re kell megcsinálnunk, nem tudom, hogy egy olyan óriási plakátra miket fogunk ragasztgatni....
Ma pedig a napon elég sietősen indult, ugyanis kb félúton vissza kellett fordulnom, mert tesire a cipőmet véletlenül otthon hagytam, azt hittem, hogy le fogom késni a buszt de mégsem :) Hál' Istennek :)
Az első órán a német csoportban, szinte semmit nem csináltunk, vagyis igen Larissaval rajzoltunk szép szivecskéket a padra :) Majd föcin, csoportokat kellett alkotnunk, és ki kellett húzni azt a témát amiről majd referatot fogunk tartani. Na mi a táplálkozást kaptuk, és amilyen szerencsénk volt mi vagyunk az első csoport. Na ezt most nem tudom, hogy jó-e avagy sem, mert ha első vagy akkor még igazából semmit nem tudsz olyan nagyon elrotnani, és a tanár az elkövetkezendő referatokat valószínű veled hasonítja össze, szóval hmm nehéz kérdés. Na de megbeszéltük, hogy mikor találkozunk, azt még nem tudom, hogy melyikünknél, de majd megkérdezem. Az utolsó 2 pedig sport. Badmintonoztunk (tollaslabda), nagyon jó volt, úgy igazán játszani, nem csak számolni hogy hányszor találjuk el a labdát :)
 Nagyon szeretem az itteni tanárokat, nem várnak el tőlem olyan hűűde nagyon sokat, aminek nagyon örülök, de viszont persze tanulok, mert nem akarom megsérteni őket.
Holnap pedig angolból írunk. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, mert egyre nehezebb angolul írni vagy kommunikálni, mert minden tényleg minden németül jön, de azért gyakoroltam és csak nem lesz 5 vagy 6 :) Ez a két jegy az amit nem igazán szeretnék kapni. Ahogy a családom mondta, a 4 az még úgy elmegy, a 3 az jó, és utána meg már tényleg nagyon jó :) Valahogy így tudnám értelmezni.
Meg ha rossz dolgozatot írok is, úgyis mindenki megért, hogy ez azért nem egyszerű dolog. Elhatározni, hogy egy évre kimész egy az elején még idegen családhoz, hogy meg tanulj egy számodra kedvelt nyelvet, megismerd az ország kultúráját, az emberek gondolkodásmódját és még sok hasonló dolgot. Ezt az évet az biztos, hogy megismételni nem lehet. És már több mint 3 hónapja élvezhetem a cserediákságot, aminek nagyon örülök. Egyszer a buszon hazafelé elgondolkodtam, hogy milyen lesz ha újra hazamegyek és rögtön az jutott eszembe, hogy ez azt jelenti, hogy az embereket akiket eddig itt megismertem, majd egyszer el kell hagynom, amibe valami borzasztó belegondolni, már előre félek a júliustól. Aki nem cserediák az ezt a dolgot nem igazán értheti, nagyon várom, hogy hazamenjek, majd ha eljön annak az ideje, de viszont, nem szeretnék azon keseregni, hogy jajj milyen jó lenne otthon. És ahogy anya mondta, most minden összejött nekem :) És valami rettentően örülök annak, hogy ez a cserediákság dolog kipattant a fejemből és apa másnap felhívta Gabit :)
Szóval otthoniak ne aggódjatok, mert ennél jobb országot, családot és barátokat nem is kaphattam volna.
Bis bald.... <3